Rechnitz, 26.März 2006

Kreuzstadl emlékműnél elmondott beszéd a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség részéről.

Emlékezni és fejet hajtani jöttem ide az emlékműhöz, a keresztpajtához. Fejet hajtani a magyar munkaszolgálatosok, a magyar zsidók előtt, akiket kivetett a magyar társadalom, akiket meggyilkolt az eszeveszett kor, akiket nem fogadott be a világ. A huszadik század golgotája nem a békét, nem a nyugodságot, nem az alkotó munkához szükséges szakmai csendet hozta meg számukra, hanem a zsidótörvényeket, a kirekesztést, a megalázottságot s végül a megváltó halált. A megváltó halált a haláltáborok, a munkaszolgálat, az esztelen gyilkolni akaró és ebben örömet lelő fanatikusok, és a csendes elfogadó tömeg hozta meg.

Felmerül a kérdés lehetett-e, volna tenni valamit? Elkerülhető lett volna az eszeveszett gyilkolás? Tudom, ha nincs a történelembe, de egyéni példák sokasága bizonyítja, hogy igenis voltak kik életük árán is az igazság, az emberi tisztesség pártján álltak és így is cselekedtek, pedig még ma sem ők a példaképek!

Itt Rohoncon Ők a példaképek, mert évről-évre emlékeznek, és fejet hajtanak, mert évről-évre fontosnak tartanak valamit ez pedig a tisztelet, az emberi kiállás, az ébrentartás fontsága, az emlékek ápolása és továbbadása és nem utolsó sorban az a cselekedet, melyről a Prédikátorok könyve így ír.

"Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedűlvaló pedig mimódon melegedhetik meg!"

Igen itt mi Zalaegerszegi zsidók mindig megmelegszünk és ezért az érzésért köszönet és tisztelet. Itt most igéjük, hogy 2007-ben állni fog egy tábla ami büszkén hirdeti, hogy most már ketten melegedünk. Ennek szellemében helyezzük el az emlékezés koszorúját is.

Um sich zu erinnern und den Kopf zu beugen bin ich zu diesem Denkmal "Kreutzstad" hergekommen. Den Kopf vor den ungarischen Arbeitsdienstlern, vor ungarischen Juden zu beugen, die von der ungarischen Gesellschaft ausgestoßen wurden, die von dem verlorengegangene Zeitalter, getötet wurden, die von der Welt nicht aufgenommen wurden. Das Golgatha des zwanzigsten Jahrhunderts hat nicht den Frieden, nicht die Ruhe, nicht die zur schöpferische Arbeit nötige berufliche Stille für uns mitgebracht, sondern die Judengesetze, die Ausgrenzung, Demütigunge und zum Schluß den erlösenden Tod. Der erlösende Tod haben die Todeslager, der Arbeitsdienst, die sinnlos morden wollenden Fanatiker, die daran ihren Freuden hatten und die stille eingehende Menschenmenge gebracht.
 
Es taucht die Frage auf, wäre es möglich etwas zu tun? Wäre die tobsüchtige Mörderei vermeidbar? Ich weiß, obwohl es in der Geschichte nicht erwähnt ist, gab es Menschen, die sich sogar um den Preis ihres Lebens für die Wahrheit, für die menschlicheEhrlichkeit erklärten und so haben sie gehandelt, obwohl sie leider auch heute noch keine Vorbilder sind.
 
Hier in Rohonzcsind sie die Vorbilder, da sie sich vom Jahr zu Jahr erinnern und ihren Kopf beugen, sie halten vom Jahr zu Jahr etwas für wichtig und das ist die Achtung, das menschliche Haltung, die Wichtigkeit des Aufbehaltens, die Pflege und das Weitergeben der Erinnerungen und nicht in letzter Reihe die Handlungsweise, worüber sich das Buch der Prediger so erinnert:
"Auch, wenn zwei beieinander liegen, wärmen sie sich; wie kann ein einzelner warm werden?"
 
Ja, wir Juden aus Zalaegerszeg wärmen uns hier immer und für dieses Gefühl empfangen Sie unseren Dank und Hochachtung. Wir versprechen hier und jetzt, das im Jahre 2007 hier eine Tafel stehen wird, die stolz berichtet, von jetzt an wärmen wir uns zu zweit. Auch in diesem Sinne legen wir den Kraz der Erinnerung ab.